Heves érzelmeket váltott ki legutóbbi, az iskolai szegregáció-integráció kérdéséről szóló cikkünk. A kommentek alapján sajnos a cikk üzenetét sokan félreértették, ami valószínűleg a mi hibánk is. Fussunk neki a témának még egyszer, különösen, mert a kommentekben új szempontok is előkerültek, amikről érdemes beszélnünk.
A cikk alapállítása továbbra az tény volt, hogy az általános iskolai integráció több szempontból is megbukott. Az oktatási tárca koncepciója elvileg az úgynevezett „integráló oktatás”: vagyis, hogy nem szabad szegregáltan oktatni, hanem a lecsúszott (leginkább cigány) családokból származó, emiatt viselkedésben, tudásban is a többiektől elmaradt gyereket együtt kell tanítani a jobb körülmények közül érkezőkkel. Így majd a problémás gyerekeket „felhúzza”, megneveli a jobb közeg, itt megtanulják, hogyan kell a társadalomban élni, és az iskolából kikerülve jó állampolgárok lesznek. Ez a koncepció jelenleg egyszerűen nem működik, több okból:
- A kormányok által elképzelt vegyes osztályok, ahol a többdiplomás szülők csemetéje együtt jár a telepi cigány gyerekkel, egyszerűen nem léteznek. Ugyanis szabad iskolaválasztás van, és a fehér szülők többsége nem szívesen viszi oda a gyerekét, ahol sok cigány gyerek tanul, és ez fordítva is áll.
- Ahol van egyházi és állami iskola is, ott többnyire az államiból lett a "cigányiskola", hiszen az egyházi intézmények előírhatnak egyfajta felvételit.
- A legtöbb általános iskolai tanár képtelen kezelni a problémás gyerekeket. Ráadásul a jobb képességű tanárok inkább otthagyják a lesüllyedő iskolákat, jobb fizetés és munkakörülmények reményében. Többnyire csak azok maradnak, akikre nem lenne kereslet jobb iskolákban, pedig pont ezekbe az osztályokba kellene a szakértelem. Így akik az elcigányosodott iskolákban az oktatás ellehetetlenül, akik kijárják, gyakran szinte semmit sem tanultak meg, különösen az elvárható viselkedést sem. Ezekből a gyerekekből nem lesz az állam által kívánt hasznos állampolgár, csak a társadalmon kívüli, munkanélküli, tudatlanságban és nyomorban élő réteget termelik újra ezek az iskolák.
Eddig a tények. Ezután felmerül a kérdés, hogy továbbra is érdemes-e próbálkozni az integráló oktatással? Amennyiben igen, az csak úgy érhető el, ha megszüntetjük a szabad iskolaválasztást: vagy kvótákat vezetünk be, vagy kötelezővé tesszük, hogy mindenki a lakóhelyéhez legközelebbi iskolába járjon. Sokan azt hitték, hogy emellett foglalunk állást.
Ez nem így van, sőt, valószínűleg a szabad iskolaválasztás megszüntetése még tovább ronthat a helyzeten. Egyrészt megszüntetné azt a sokféleséget, ami a magyar iskoláknak eddig is az erősségük volt: hogy léteznek mindenféle módszerekkel, tanárokkal, különböző diákokat oktató iskolák. A kvótázás viszont nagyjából egységesítené az iskolákat, hiszen lényegében mindegyikből felzárkóztató-iskola lenne, ami sok helyen színvonalcsökkenéssel is járna. Egy olyan politika pedig, hogy mindenki a legközelebbi iskolába járjon, pedig még az alapproblémát sem oldaná meg, sok helyen nem alakulnának ki vegyes osztályok. Ahol pedig igen, ott is előfordulhat, hogy mondjuk a helyi cigánytelepről bejáró gyerekek lesznek többségben, és pont ők integrálják majd abba a közegbe a többieket.
Hogy menthető meg a szabad iskolaválasztás?
Amennyiben lemondunk az integráló oktatásról, lehetséges a szegregáció engedélyezése: rábízzuk az iskolákra, hogy milyen alapon, kiket vesznek fel. Gyakorlatilag ez is a szabad iskolaválasztás megszűntetését jelentené, csak itt nem az állam, hanem az iskolák írnák elő, ki hova járhat, az eredmény pedig a jelenlegi helyzet tovább-súlyosodása lenne. Az is jó kérdés, hogy mi lesz azokkal, akiket egy iskola sem akar majd felvenni? Az is lehetséges, hogy a kormány kijelöl bizonyos iskolákat felzárkóztató intézményeknek, és oda irányítja a lecsúszott családok gyerekeit. Ehhez viszont speciálisan kiképzett tanárokra lenne szükség, akik képesek csupa problémás gyerekből álló osztályokat is kezelni, tanítani. (Ami egyébként nem teljes képtelenség: a nemrég, éppen szegregáció miatt megszűntetett nyíregyházi görög katolikus iskola tanárainak például úgy tudni, sikerült.) Azonban, ha már a szabad iskolaválasztás mellett is kialakulnak „cigányiskolák”, miért az állam jelölje ki, hogy kinek van szüksége felzárkóztató iskolára, és kinek nem?
Itt jutunk el oda, ami az előző cikk konklúziója is volt: hogy a tanárképzést kéne nagyon alaposan átalakítani ahhoz, hogy akármilyen felzárkóztató oktatásról beszélhessünk, mert jelenleg a tanárok nagy része képtelen akár egy-két problémás gyereket is kezelni egy osztályban. Az önmagában nem integráció, hogy a egy osztályba rakják a cigány és a fehér gyereket, aztán a tanár hátradől, leadja az anyagot, és várja, hogy majd az egyik gyerek megnevelje a másikat... Szerintünk egyébként a legésszerűbb az lenne, ha maradna a szabad iskolaválasztás, és az úgyis kialakuló „cigányiskolákban” speciálisan képzett, és prémiumokért dolgozó (hogy vonzó is legyen ez az egyébként rendkívül nehéz pálya) tanárokat küldene a minisztérium.
Az integrált oktatással, mint olyannal kapcsolatban felmerült az is, hogy mit is erősít igazán: ha pl. a gyerek azt látja, hogy az osztálytársainak mind van okostelefonja és márkás ruhája, neki meg nincs, akkor mit gondol majd? Azt, hogy majd keményen tanul, majd elmegy dolgozni, hogy felnőttként ő is tudjon venni? Egy olyan országban esetleg, ahol kemény munkával bárki meggazdagodhat, munkahely mindenkinek jut bőven. Egyébként inkább csak frusztrációt vált ki, ami a lopást is bátoríthatja, de inkább azt, hogy a gyerek vetet magának a szülő félretett pénzéből okostelefont és márkásnak tűnő ruhát, hogy legalább a külsőségek meglegyenek (aztán majd legfeljebb pár napig nem esznek, vagy fűtenek). Ilyenkor kéne mondjuk a tanárnak beavatkozni, az osztállyal beszélni arról, hogy nem az okostelefon teszi az embert, meg hogy annak a pénznek lenne jobb helye is, és beajánlani egy családsegítőt. Megint oda jutunk, hogy a tanárképzéssel van a gond.
Szintén felmerült, hogy jó dolog-e, hogy a szülők helyett az iskola-óvoda próbálja nevelni a gyerekeket, volt, aki az állami nevelőintézetek kudarcát hozta fel ellenpéldaként. Azonban tény, hogy míg a bentlakásos nevelőintézetek tényleg bűnöző- és drogfüggőképzőként működnek, addig az óvodák jó hatással vannak a gyerekek fejlődésére, (nemcsak a cigány, vagy szegény gyerekekére, hanem különböző országokban nagyjából mindenkiére) későbbi iskolai eredményeikre. Nem hülyeség tehát a kötelező óvodáztatás jövő évre tervezett bevezetése.
Oldódjon meg magától?
Még érdekesebb, hogy volt, aki szerint az iskolának nem is kéne semmiféle felzárkóztatást végeznie, sőt, általában az államnak semmilyen erőfeszítést nem kéne tennie, zárkózzanak fel a lecsúszottak maguktól. Érdekes, hogy ilyesmit egy párt sem képvisel, még a Jobbik is bentlakásos iskolákat ígér „a leszakadó családok gyermekeinek” (közben azzal is kampányolnak, nem szabad egy fillér közpénzt sem költeni a felzárkóztató programokra, így arról inkább hallgatnak, hogy mennyibe kerül majd a bentlakásos iskolák felállítása és a tanárok kiképzése…). Az, hogy a problémát ne az állam kezelje központilag, egyébként jogos felvetés: az önkormányzatoknak valóban nagy mozgásteret kellene adni, hiszen a kérdésre nincs univerzális válasz, inkább helyi szintű, egyedi megoldások vannak.
Sokan viszont valószínűleg inkább arra gondolnak, hogy semmilyen hivatalos szerv ne foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Az állam csak védjen meg mindenkit a cigánybűnözéstől, egyébként meg se próbálja a leszakadtakat felemelni, majd felemelkednek maguktól. (Ez egyébként szinte ugyanaz, mint a sztereotíp liberális álláspont, azzal a különbséggel, hogy aszerint még időnként pénzt is kell adni a lecsúszott családoknak.) Az iskolák meg ne próbáljanak nevelni az a szülők dolga, ha nem nevelik, az az ő bajuk. Pedig nem az. Egyből baja például a tanároknak, akik nem tudnak tanítani. Aztán azoknak is, akiket igenis nevelnek a szüleik, és szeretnének tanulni, de az osztály nem halad a tananyaggal. Ráadásul a rendőrség sincs ingyen, sőt, valószínűleg sokkal többe kerül, hogy folyamatosan „megvédjék a társadalmat a cigánybűnözőktől”, mint ha, mondjuk az oktatás segítségével próbálnák kezelni a probléma gyökerét.