Magyarország új nézőpontból, mellébeszélés nélkül.

A Körúton Kívül

A nyugdíjrendszerünk egy omladozó vár (1. rész)

2014. szeptember 23. - Brigitta_Brigitta

old-people-crossing1.jpgOnline és offline felületeken egyaránt heves vitákat váltott ki a Népesedési Kerekasztal javaslata, ami szerint az öregségi nyugdíjat a ledolgozott éveken és a fizetés mértékén felül a felnevelt gyermekek száma és iskolai végezettsége is befolyásolná. A javaslat nullszaldós lenne, azaz a gyermektelenek kárára csoportosítanának át forrást a gyermekesek javára.

A cikk első részében a nyugdíjrendszer problémáit mutatom be, mert a Kerekasztal ötletét csak ezek ismeretében érdemes megítélni.

Vitathatatlan, hogy a nyugdíjrendszer problémaköre az egész ország lakosságát érinti, azokat viszont jobban, akik az átlagosnál nagyobb mértékben vannak kiszolgáltatva az államnak, jobban függnek az állami ellátórendszertől. Azokat, akik az életük során nem tudtak vagyont felhalmozni, és hát lássuk be: ők egyre többen vannak Magyarországon. Ők alkotják a társadalom alsó- és most már talán a középréteg jelentős részét is.

A mai felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben az aktív keresők befizetéseiből fizetik ki a nyugdíjakat, ezért érthető módon a rendszer egyensúlya megborul, ha kevés a járulékfizető vagy sok az eltartandó nyugdíjas. Márpedig minden jel errefelé mutat, de vegyük őket sorra.

Kevés gyermekszületés + a várható élettartam növekedése = Elöregedő társadalom

nyugdij1.png

A fenti ábrán nagyon jól látszik, hogy az élveszületett gyermekek száma Magyarországon 1949 óta meredeken csökken. Volt két nagy kiugrás: az első, a Ratkó Anna nevével fémjelzett „Ratkó-korszak” eredménye, a második pedig az ekkor születettek gyermekei. Ettől eltekintve viszont a trend egészen elképesztő és a mai gazdasági és társadalmi viszonyok között nem is várható az 1953-ashoz hasonló gyermekvállalási boom. Ennek egyenes következménye, hogy kevesebb munkavállaló – a nyugdíjrendszer szempontjából „eltartó” – lép be a rendszerbe. Persze később ugyanennyivel kevesebb lesz az az ember, akinek a nyugdíját fedezni kell, de a két hatás közötti időszakban jelentkező hiányon ez nem segít.

Ezt a problémát súlyosbítja, hogy a várható élettartam köszönhetően az egészségesebb életmódnak, az orvostudomány vívmányainak, egyre inkább növekszik. A fenti két hatás eredménye az alábbi ábra, amin jól látható, hogy 2050-re a 65 éves nyugdíjkorhatár felett sokkal több ember lesz, mint 2010-ben volt, ugyanakkor a járulékbefizetőkre vonatkozóan ez a trend éppen a fordítottja az előzőnek: sokkal kevesebb ember lesz járulékbefizető.nyugdij2.pngHa ez még mindig nem elég ok ara, hogy aggódjunk, akkor gondoljuk végig azt, hogy hány ember megy ki hosszabb/rövidebb időre külföldre dolgozni (a statisztik szerint jelenleg 280 és 500 ezer között lehet a külföldön dolgozó magyar állampolgárok száma), valamint hogy hány olyan munkavállaló van, akinek a munkáltatója be sem jelenti őket. Mindkét tényező a nyugdíjrendszer bevételi oldalát csökkenti: aki külföldön dolgozik, az nem itthon fizet járulékot, akit nem jelentenek be, annak pedig nincs is legális bére, ami után járulékot fizetne.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy egyre kevesebb munkavállaló, egyre kevesebb járulékot fog befizetni a nyugdíjkasszába, amiből egyre több nyugdíjast kell majd eltartania a rendszernek.

De mi lesz akkor, ha már ezt nem fogja tudni megvalósítani az ellátórendszer? Jó esetben emelik a nyugdíjkorhatárt, rossz esetben a fizetendő járulékokat, vagy csökkentik a nyugdíjak mértékét. Ez utóbbi Magyarországon szinte elképzelhetetlen, köszönhetően annak, hogy a nyugdíjasok egy jelentős szavazóbázist jelentenek a pártoknak. A politikusok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nyugdíjak (legalább reál) értéke változatlan maradjon, még akkor is, ha olyan nemzetgazdasági szempontból fontos területektől veszik el a pénzt, mint az oktatás.

Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy ha valóban ekkora a baj, akkor miért nem néznek ezzel szembe a politikusok.

Az őszinte válasz az, hogy fogalmam sincs.


Én három lehetséges forgatókönyvet tudok elképzelni:

  1. A fenti következtetések túlzóak, nem lesz összeomlás, megint csak a hangulatkeltés megy.
  2. A fent leírtak megállják a helyüket, de a politikusoknak van valami csodamegoldás a tarsolyukban, amihez mi, átlagemberek nem értünk vagy nem jutott eszünkbe.
  3. A fent leírtak megállják a helyüket, de a politikusok szarnak rá, mondván: majd lesz valahogy.
  4. Matolcsy unortodox közgazdaságtana erre is tudja a választ, vagy végső esetben úgyis tud pénzt nyomtatni.

 

Szerintetek mi lehet az Igazság?

(A következő részben arról lesz szó, hogy ebbe a rendszerbe hogyan illeszkedik az az elképzelés, hogy a nyugdíjak mértékét a gyermekszámtól, és azok iskolai végzettségétől tenné függővé a kormányzat.)

A bejegyzés trackback címe:

https://korutonkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr166722723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval az elmélkedő birca · http://maxval.co.nr 2014.09.23. 08:14:44

A nyugdíjrendszer ez egész nyugati világban fenntarthatatlan.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2014.10.06. 20:22:38

"Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy ha valóban ekkora a baj, akkor miért nem néznek ezzel szembe a politikusok."

A negyedik: a politikusoknak fogalmuk sincs, hogy ezt hogyan kéne megoldani, és abban az értelemben nem is lehet hibáztatni őket, mert állami szerepvállalással a probléma csak súlyosbodni fog, két ok miatt. 1) Minél nagyobb ugyanis a nyugdíjasok állami támogatása, annál inkább függenek az államtól és egyre többen lesznek -> nem lesz olyan párt a parlamentben, amelyiknél egyáltalán felmerül, hogy az állam nyugdíjasoknak szánt juttatásait csökkentse. 2) (összefügg az 1-el) Több nyugdíjas -> nagyobb teher az adófizetőkön -> adófizetők számának a csökkenése. Ez megtörténhet kivándorlással vagy a feketegazdaságba történő részvétellel is. Ezt a kettőt összekapcsolva létrejön egy olyan rendszer, ami ugyan minden szereplőnek rossz, de az alternatíva - az állami szerepvállalást drasztikusan csökkentsük - még rosszabb (mind politikai, mind társadalmi, mind rövid távú gazdasági értelemben). Pedig hosszú távon csak ez oldja meg a problémákat.