Mindenféle pénzintézeti leminősítésnél, meg hitelügyi bóvli-fokozatnál többet mond el a magyar közállapotokról egy mai hír: Magyarországra látogatnak a legnagyobb brit szendvicsgyártó cég munkatársai, százával toborozni takarítókat és gépkezelőket angliai vendégmunkára – amit egyébként már jóval korábban is meghirdettek, azonban akkora volt érte a tolongás, hogy kénytelenek Budapestre jönni, válogatni.
Csak hogy tisztázzuk: a magyar munkavállalók nem kalandvágyból vállalnak munkát Angliában. Semmiféle kaland nincs abban, ha kiköltözik az ember egy idegen országba, aminek a nyelvét is alig beszéli, lakást bérel egy lepukkant bevándorló-negyedben, és elvállal valami, a végzettségéhez képest szerény munkát. Az sem igaz, hogy tapasztalatszerzésért vállalnak munkát külföldön fiatalok tömegei: mosogatás, krumplisütés, takarítás sehova sem jó ajánlólevél, akkor sem, ha történetesen Angliában csinálja az ember. És pláne nincs értelme tapasztalatgyűjtésként robotolni Angliában, amikor ott mosogatásért is többet kap az ember, mint nálunk mondjuk tanárként vagy körzeti orvosként.
Angliába persze eddig is mentek ki magyarok dolgozni, de ez az első eset, hogy egy ottani nagyvállalat százas nagyságrendben toboroz kifejezetten magyar munkavállalókat. Ráadásul egy olyan városba, ahol több ezer munkanélküli (a lakosság 6,8-9 százalékának nincs munkája) él, csakhogy ennyiért még ők sem vállalják el a munkát – de a magyar vendégmunkásoknak ez is elég lesz majd.
Ez már nem egy Suzuki-gyár
Persze lehet az angolokra morogni: elviszik külföldre a fiainkat, minimálbérrel szúrnák ki a szemünket, kihasználnak minket, több tiszteletet a magyaroknak! Viszont akkor gondolkodjunk el azon is, hogy miért tolonganak „önként” az emberek ezekért az állásokért. Senki nem tart ugyanis pisztolyt a jelentkezők fejéhez – illetve valahol még is, de nem az angol cég fogja a fegyvert. Ahogy a brit Daily Mail is írja: Magyarországon az átlagkereset duplája a brit minimálbér. Még egyszer: Csányi, Lázár, Széles Gábor és a többiek fizetését beleszámolva is csak az angliai minimálbér felét teszi ki a magyar átlagfizetés. Persze bele kell kalkulálni azt is, hogy Angliában az árak is magasabbak, de az ottani minimálbérrel még így is sokkal jobban meg lehet élni, mint nálunk egy átlagos fizetésből.
A magyar munkavállalókat nagyrészt eddig is külföldi beruházók foglalkoztatták, de legalább nagyrészt olyanok, mint a Mercedes vagy a Suzuki, akik idetelepültek, befizették az adót, és a helyi, speciálisan képzett (azért persze kevés bérrel is megelégedő) munkásokat vették fel. Ehhez képest a brit szendvicsesek már olyan munkásokért jönnek ide, akik elég elkeseredettek ahhoz, hogy elhagyják Magyarországot, és elvállalják azokat a munkákat azért a fizetésért, amit egy magára valamit adó brit állampolgár nem fog – és az emberek tolonganak ezekért az állásokért. Idetelepülni meg persze nem fog a cég, nyilván ekkora adóterhek mellett még az is jobban megéri, ha Nagy-Britanniába adóznak (vagy csak egyszerűen nem akarnak részt venni a rendszerszintű adócsalásban).
Inkább ez, mint a közmunka
2010 óta sokszor hallhattuk, hogy „nem leszünk gyarmat”, hogy az EU gyarmatosít minket, de a kormány majd megvéd minket. Viszont a kormány utánanézhetne annak, hogy mi a gyarmatosítás definíciója. Nem az, hogy külföldi politikusok beszólnak a kormánynak valamelyik újabb remek ötlete (médiatörvény, internetadó stb.) miatt. A gyarmatosítás lényege, hogy egy nagyhatalom egyoldalúan, kevés, vagy semennyi ellenszolgáltatásért jut hozzá egy ország erőforrásaihoz. Például amikor a Brit Kelet-Indiai Társaság elfoglal egy trópusi szigetet, aztán a bennszülöttek éhbérért szedik nekik a banánt, amit ők vagyonokért adnak el az európai piacokon. Mára, az oktatás szétverésével, a felelőtlen adópolitikával, a munkahelyteremtés csődjével valami hasonló helyzetet sikerült előidézni Magyarországon is a politikai elitnek.
Azzal a különbséggel, hogy mi magunktól vállaljuk el a banánszedés helyett a szendvicskészítést, mert inkább ez, mint a közmunka, illetve, hogy a régi gyarmatbirodalmak legalább odatelepültek a banánszigetekre, és ott építettek utakat, kikötőket, kőházakat. Hozzánk meg már betelepülni sem érdemes.
Az igazi vicc az, hogy simán lehet, hogy még jól is jár vele az ország, ha tömegessé válik a nyugat-európai vendégmunka. Pár országnak már bejött ugyanez, például Lengyelországból, vagy Törökországból, sőt, Mexikóból munkások tömegei járnak nyugatra, illetve az Egyesült Államokba, ahonnan hazaküldik fizetésük egy részét a családjuknak, vagy hazajárnak elkölteni. Ez jó kis tőkeinjekciót jelent az országnak, az a pénz odakerül a vállalkozókhoz, akik azt befektetik, leadózzák (?) stb. De ebben az esetben csak a nyugatról leeső morzsákról van szó, ha erre rendezkedünk be, akkor tényleg „gyarmat leszünk.” Esetleg majd lezárhatjuk a határt (ha a britek nem teszik meg előbb). Vagy majd a hazaküldött pénzekre is kivet a kormány egy különadót.
