Természetesen nem zárható ki a lehetőség, hogy a Fidesznek annyira fontos volt elismerni Bayer Zsolt, a jobb oldalon és jobb oldalért végzett munkáját, hogy a várható következmények ellenére is ki akarták tüntetni. Azonban sokkal valószínűbb, hogy nem a várható közfelháborodás, az elhatárolódási, díjvisszaadási és hüledezési dömping dacára ítéltek neki kitüntetést hanem pontosan azért.

A Török Fegyveres Erők (TSK), azaz a hadsereg hatalomgyakorlásban való történelmi szerepe megkérdőjelezhetetlen. Atatürk regnálásától kezdve 2010-ig a demokrácia, az állambiztonság és a szekuláris állam letéteményesének számított. A TSK az utóbbi néhány évtizedben összesen négy – két fegyveres és két ultimátumos – beavatkozást, puccsot hajtott végre, mert a regnáló kormányok nem tudtak megküzdeni a komolyabb belpolitikai válságokkal vagy épp centralizálni akarták hatalmukat. Így a politikusok autokrata törekvéseivel az ’50-es években, a szélsőséges csoportok összecsapásaival a ’60-as évek végén, a ’80-as évek kurd szeparatista törekvésekkel, továbbá az iszlamizmus permanens erősödésével (1997) „kellett” felvenniük a küzdelmet. Nyilvános beavatkozásnak minősül még a 2007-es e-memorandum is, mikor az elnökválasztást akarták befolyásolni.

Épp egy hónapja vagyok Varsóban, annak pedig már egy hete, hogy a lengyel választásokat behúzta a Jog és Igazságosság pártja, amely sosem palástolta az orbáni rezsim iránti szimpátiáját. „Lesz még Budapest Varsóban” – mondta Jaroslaw Kaczynski a négy évvel ezelőtti választási vereség után, s most jelentősen közel került ígéretének beteljesítéséhez. Győzelmük már korábban borítékolható volt, ám arra, hogy a baloldali pártszövetség (a korábban kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség is tömörítve) nem jut be szejmbe, kevesen fogadtak volna. Az eredményeket már ismerjük. Nos, amikor hasonló tendenciákról és jövőképről beszéltem tüntetők előtt, több szimpatizánstól is megkaptam a magamét, ami teljesen rendjén van, de a hazai belpolitikát szemlézve, a magát hivatalosnak tartó ellenzék ott tart, ahol eddig: sehol. Ám Gyurcsány Ferenc maximális sebességre kapcsolt, újonnan ő tematizálja a baloldali diskurzust. Elmondom, hogy ez miért életveszélyes.

2011 júliusában harmadmagammal tartottam hazafelé egy hosszabbra nyúlt éjszaka után, amikor - leszállva a 4-es, 6-os vonaláról – belebotlottunk egy hajléktalanba. Mindannyiunk kezében ott volt még a sör, láttuk, hogy épp aludobozak gyűjt egy zsákba. Barátom azonnal megitta az utolsó kortyait és felvette vele a kommunikációt. A társalgás közepette elfogyasztottuk a saját fejadagunkat, majd mi is felajánlottuk a dobozokat. Azt mondta, hogy minden 10 forinttal beljebb van és köszöni szépen. Amikor épp búcsút vettünk volna egymástól, eszünkbe jutott, hogy otthon is van még pár hasonló szemét, amit inkább neki szánnánk, mint a társasház hulladékgyűjtőjének. A kapualjban továbbgondoltuk a helyzetet és úgy döntöttünk, hogy megvendégeljük. Aznap éjjel rengeteg információt tudtunk meg tőle és valódi betekintést nyertünk a hajléktalanok világába. 

Mint ismeretes, Kötél Jánosról a Jobbik mezőtúri jelöltjéről nemrég derült ki, hogy előszeretettel fantáziál cigánygyerekek megöléséről, és ezeket a fantáziáit a Facebookon is megosztotta.

Ebből pár nappal az időközi választások előtt lett egy kisebb botrány, ennek ellenére Kötelet megválasztották. Persze ettől az ügy csak még kínosabb lett, végül Vona bejelentette, hogy a gyerekgyilkosság hirdetése azért már nekik se fér bele, ezért három napra elküldik Jónás Kálmán cigány származású hajdúszoboszlói Jobbik-elnökhöz, hogy lássa, cigányból is lehet rendes ember, például ha belép a Jobbikba (és legalább a zsidókat utálja).

Nem érdemelne ez a sztori túl sok szót, de annyira jól példázza a politikai cinizmust, képmutatást, hogy muszáj róla röviden beszélni. Pár kérdés ugyanis felmerül Vona "salamoni döntésével" kapcsolatban:

Orbán Viktor most vesztette el 2018-at, Simicska Lajos totális háborút ígér – ilyen és hasonló címekkel van tele a gecigate kirobbanása óta a magyar sajtó. Azonban az előjelek egyelőre Simicska ellen szólnak.

Természetesen a Közgép-vezér-új HírTV-elnöknek lehet néhány eszköze arra, hogy keresztbe tegyen a kormánynak. Elsősorban az, hogy valószínűleg van néhány érdekes története Orbánról. Ha ezeket elkezdi kiteregetni, még bármi lehet. Ezzel együtt Simicska több okból sem indul jó pozícióból ebben a háborúban.

A huszár-telepi iskola és a Balog Zoltán-féle törvénytervezet kapcsán ismét-fellángolt az iskolai szegregációról szóló vita. Ahogy korábban írtuk: a vita jelenleg értelmetlen, ugyanis a tanárok általánosságban nincsenek eszközeik a cigánysorokról érkező gyerekek kezelésére, függetlenül attól, hogy szegregált vagy integrált osztályokban tanítanak. És egyelőre az sem látszik, hogy mi lenne a koncepció az oktatási tárca „szeretetteljes felzárkóztatás“-projektje mögött.

Az alábbiakban egy lehetséges módszert mutatunk be egyfajta felzárkóztató oktatáshoz, ami évek óta működik, szinte mindenféle állami támogatás nélkül. A Ped2 projektben többségében pedagógiával foglalkozó fiatalok önkénteskednek.Hajdú-Bihar megyében, nem messze a román határtól. Egy kis faluban, Toldon foglalkoznak 30-50 hátrányos helyzetű gyerekkel. Az Igazgyöngy Alapítvány alatt, de önállóan működtetik a tanodát 2013. szeptembere óta. A heti három nap tanoda mellett a szünidőben táborokat is szerveznek. Munkájuknak látványos eredménye is van, a módszert pedig máshol is lehetne alkalmazni, ha lenne rá pénz és munkaerő. Az egyik önkéntessel, Péterfi Julcsival beszélgettünk.

Nem újdonság, hogy dühös emberek mennek ki Budapest utcáira. A Fidesz októberben bedobott netadós törvényjavaslata borította a bilit és rúgta be a tüntetésmotort, azóta egyre többen próbálnak felkapaszkodni a saját ügyeikkel az adózást megúszó gigabyteok hátán.

Az új évre pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy már az elmúlt 25 évvel (meg néhányan úgy általában a parlamentarizmussal) sem szeretnénk kokettálni, már ha nem muszáj. Ebbe a sormintába akart beilleszkedni Várady Zsolt pénteki, Opera elé szervezett demonstrációja is.

Ha november 17-e a Közfelháborodás Napja volt, akkor december 15-ének mindenképp kijár a Pofátlanság Napja cím. Legalábbis, ami az Országgyűlés elmúlt napi munkásságát illeti.

Kezdődött a dolog azzal, hogy az M0-s autópályát és több vidéki főutat is fizetőssé tettek és több járműfajta számra megemelték az útdíjakat. Ezután az egyik parlamenti bizottság olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint a képviselőkre ez nem vonatkozna. Vagyis de, csak az ő költségeiket az adófizetőknek kellene állni, az új autópályadíjakat képviselői üzemanyagkártyával lehet majd lehívni a költségvetésből. Nem mellesleg az új útdíjakat azzal az indokkal vezették be, hogy azok kellenek a költségvetési hiány pótlására. Jó, mi? A költségvetés ugyan nem áll jól, de azért a képviselők juttatásaira mindig van pénz.

Nemcsak az államnak vagy amerikai cégeknek okoznak problémát a rendszerszintű áfacsalások: a magyar kistermelőket, például a tejtermelőket is ellehetetleníti az áfacsalások miatt kialakuló "árverseny" és a NAV tétlensége.

A tavaly, Horváth András által borított, rendszerszintű áfacsalásokat eddig a NAV viszonylag könnyen bagatelizálhatta el. Bizonyítékként eddig csak volt NAV-osok kevés konkrétumot tartalmazó vallomásait ismerhettük meg, amelyek szerint az áfacsalások évente közel ezermilliárddal rövidítik meg a magyar államot. A NAV szerint ezzel szemben, bár mindig van egy-két adócsaló cég, a probléma nem is annyira súlyos, ők pedig minden tőlük telhetőt megtesznek, és különben is, Horváth Andrásék nem is neveztek meg cégeket, akiknek a NAV elnézi az adócsalást. Ott van persze a Bunge által bemutatott "fecni", de azt nyugodtan félredobhatják azzal, hogy azzal biztos csak a riválisainak akar keresztbe tenni az amerikai cég.