Magyarország új nézőpontból, mellébeszélés nélkül.

A Körúton Kívül

A Körúton Kívül

Élet az utca porából

2015. március 06. - Marek Bertram

detroit_homeless_man_by_000moggy000.jpg2011 júliusában harmadmagammal tartottam hazafelé egy hosszabbra nyúlt éjszaka után, amikor - leszállva a 4-es, 6-os vonaláról – belebotlottunk egy hajléktalanba. Mindannyiunk kezében ott volt még a sör, láttuk, hogy épp aludobozak gyűjt egy zsákba. Barátom azonnal megitta az utolsó kortyait és felvette vele a kommunikációt. A társalgás közepette elfogyasztottuk a saját fejadagunkat, majd mi is felajánlottuk a dobozokat. Azt mondta, hogy minden 10 forinttal beljebb van és köszöni szépen. Amikor épp búcsút vettünk volna egymástól, eszünkbe jutott, hogy otthon is van még pár hasonló szemét, amit inkább neki szánnánk, mint a társasház hulladékgyűjtőjének. A kapualjban továbbgondoltuk a helyzetet és úgy döntöttünk, hogy megvendégeljük. Aznap éjjel rengeteg információt tudtunk meg tőle és valódi betekintést nyertünk a hajléktalanok világába. 

Sz. György 1976-ban látta meg a napvilágot ikertestvérével, Sz. Tímeával, méghozzá Budapesten, a 11. kerületben. A szülők komoly alkoholproblémákkal küszködtek, ezért a gyámhatóság négy esztendős korukban emelte ki őket a családi körből. Azóta ritkán látták egymást. Tímea jelenleg Kecskeméten él – családot alapított.

György hét éves korában került hivatásos nevelőszülőkhöz, akik – állítása szerint – már negyven gyereket felneveltek. Náluk tanult meg főzni, itt önállósult. A Tüzér utcai általános iskolába járt, ahol lehetősége nyílott elsajátítani a szobafestés művészetét. A későbbiekben megkapta a szakmunkás képesítést, majd besorozták és beköltözött egy katonai laktanyába.

A húszas éveiben megismerkedett élete szerelmével, Mártával. Kapcsolatuk már a legelején problémákkal küzdött, hiszen a nő teherbe esett, amit György apósa nem nézett jó szemmel. A családi viszony azonnal megromlott, de elmondása szerint ez volt életének a legszebb szakasza. Fia 2000-ben jött a világra, akire nem készültek fel kellőképpen. A feketemunka nem biztosította a megélhetésüket, ezért elhatározták, hogy vállalkozásba kezdenek. A cég GYURTI Építőipari Szolgáltató és Kereskedelmi Bt. néven került bejegyzésre. Párjával imádtak kijárni a Margit-szigetre, ha volt egy kis szabadidejük, akkor azt ott töltötték el. Amikor gyermekük már hasban volt, kilátogattak a „zöldszigetre” és építettek egy hóembert. Nevet kellett neki adni. Így olvadt örökre egybe kettejük neve: Gyuri és Márti, azaz Gyurti – innen a vállalkozás elnevezése. Ekkor még csak nem is sejtették, hogy „Gyurti” lesz a démonuk.

A kezdeti - sikeresnek mondható - évek után egyre kevesebb megrendelés érkezett, saját bevallása szerint azért, mert nem volt elég találékony, nem tudta tartani a versenyt. Nagy volt a konkurencia. Lassan napról-napra éltek és kettejük viszonya is megromlott. Látva, hogy nem tudja megfelelő körülmények közt nevelni gyermekét, Gyuri a könnyebbik utat választotta. Egyre többször nézett a pohár fenekére. A gondok persze nem oldódtak meg maguktól, hamarosan meg is indult a csődeljárás. A cég felkerült a feketelistára, a házukat elárverezték a fejük fölül.

Vége, képszakadás.

alcohol.jpg


Gyuri azon kapta magát, hogy esténként az utcán alszik. Párja új férfit talált magának, aki természetesen vitte magával a fiukat is. Magára maradt.

Ez egy hétköznapi történet, hiszen a hajléktalanok száma napról-napra növekszik. Ha ezt a pár sort sikerülne megfilmesíteni egy producer milliárdjaiból, akkor rekordnézettséggel büszkélkedhetne. Jude Law és Rachel McAdams. Tökéletes páros, szívszorító történet. De ez csak Gyurié marad.

Rengeteg kérdésemre válaszolt, miközben az általunk főzött ételt kanalazta, de úgy, akár egy gentleman. Hiába a rengeteg utcán töltött év, megmaradt a tartása, de ezért – monológja szerint – sok dolgot kellett átélnie, gyakorlatilag a halál mezsgyéjén sétálgatott, nem is egyszer.

Továbbra is ivott, majd egy aluljáróban töltött éjszaka során ki akarták rabolni, de ő ellenállt, fizikai adottságainak „köszönhetően” ő ütötte az erősebbet. A bíróság közmunkára ítélte. A fekete űr nőttön-nőtt a lelkében, egyre rosszabb volt a kedélyállapota. A gyenge minőségű alkohol erősebb másnaposságot okoz és egy fejfájásos reggelen kiállt koldulni az utcára. Szembejött egy nő, aki többszöri kérésére sem adott pénzt és kínálkozott az alkalom, hogy végre kitölthesse valakin a dühét. A nő persze semmiről sem tehetett, de Gyuri elméje teljesen elborult. Leverte a szemüvegét és kitépte a nő fülbevalóit. 4 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott garázdaság címén, amit a Nagy Ignác utcai börtönben kellett volna leülnie. Úgy döntött, hogy nem vonul be önkéntesen. 2011 júliusában tehát egy szökevényt vendégeltünk meg.

Azt mondta, hogy megbánta.

homeless01.jpg

Összesen kétszer került detoxikálóba, másodjára egy egészen új jelenséggel találkozott - legalábbis számára az volt. A lábadozás közepette több hasonló sorsú embert hoztak be, akik habzó szájjal vergődtek a betegágyon. Azt hitte, hogy egyszerű epilepsziás roham, bár a sárga színű hab már kétségeket ébresztett benne. Meg is kérdezte az egyik nővért, hogy miről van szó. „Alkohol-epilepszia” –
hangzott a válasz. Kiderült, hogy ez egy alkohol-elvonási tünet. Az ilyen problémákkal küzdő egyéneknek két hétig kell bennmaradniuk a kórházban, majd 6 hétig az addiktológiára járniuk. Elhatározta, hogy nem marad függő, letette az italt és azóta már csak alkalmanként iszákoskodik. Nem akar ilyen kiszolgáltatottá válni.

Sz. György által sokat megtudtam az aluljáró-béli alvilágról. Ezen a helyen komoly üzletek köttetnek meg, egy-egy ember óriási befolyással bír. Egy hajléktalan kárával, esetleg halálával senkinek sem kell elszámolnia. Rengeteg nőt futtatnak odalent, egyszer Gyuri is igénybe vett egy ilyen szolgáltatást. A dobozolásból keresett 80 ezer forintját másnap nem találta. Az örömlány ellopta.

Gyuri már feladta az álmait, de egyet azért még mindig dédelget: szeretne találkozni a 13 éves fiával. Amikor a hobbijairól kérdeztem, rengeteget felsorolt. Imádta a táskavarrást, a vasalást, de leginkább a bográcsozást. Becsülte az árufeltöltői munkáját a Metro áruházban. Szereti az apácákat, ők azok, akikben sosem tudna csalódni. Szigorúak akár egy tanár, de ugyanakkor kedvesek is, akár egy édesanya. Nagyon sokat köszönhet nekik. A jelenlegi kormányt gyűlöli, a mai napig „Jani bácsit” szeretné látni az ország élén.

Történetét egy újságpapírra jegyzeteltem, kifogásolható külalakkal. Tudattam vele, hogy érdekelt vagyok ilyen témákban, úgyhogy nyugodtan beszéljen. Talán többet is mondott a kelleténél, rengeteg érdekes és egyben szörnyű dolgot tudtam meg. Kérésére csak a kétharmadát publikálhattam. Kijelentette, hogy vendégségbe illik valami ajándékot vinni, ő pedig a monológ fennmaradó részét szánta annak. „Osszad be, jól jöhet” – mondta.

Elköszönt, beszállt a liftbe.

Másodjára 2013 nyarán találkoztam vele. Rá sem lehetett ismerni. Emlékezett rám, emlékezett az estére. Amikor rákérdeztem, hogy miért adta át magát teljesen az alkoholizmusnak csak szabadkozott.

Lemondott mindenről.

A bejegyzés trackback címe:

https://korutonkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr87157615

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Marek Bertram: Élet az utca porából 2015.03.06. 18:00:01

Másodjára 2013 nyarán találkoztam vele. Rá sem lehetett ismerni. Emlékezett rám, emlékezett az estére. Amikor rákérdeztem, hogy miért adta át magát teljesen az alkoholizmusnak csak szabadkozott. Lemondott mindenről.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2016.08.25. 13:53:17

Szomoru tortenet: de szocialis munkasok mondjak, hogy ket ev utan mar menthetetlenek azok,akik "megszoktak" az utcan elest(+igaz ez az alkoholizmusra es egyebekre).
süti beállítások módosítása