„WTF?” – stílszerűen nagyjából így tudnám összefoglalni a közvélemény reakcióját az internetadó belengetett tervére. Folynak a találgatások, vajon mi értelme lehet ennek a javaslatnak, egyesek szerint az amerikai kitiltási botrányról akarja a kormány ilyen módon elterelni a figyelmet (ami elég furcsa taktika lenne, hiszen az internetadó ötlete jóval nagyobb felháborodást váltott ki, mint a másik aktuális ügy, ráadásul rengeteg apolitikus internet-felhasználót is feldühített), mások szerint egyszerűen csak tesztelik, meddig mehetnek el.
Sokaknak feltűnt az is, hogy tulajdonképpen a költségvetés szempontjából indokolatlan az internetforgalom ilyen szintű megadóztatása. Akkor mi értelme lehet ennek az egésznek? Ahhoz, hogy a kérdés végére járjunk, először azt a kérdést kell feltennünk: mi az a két dolog, amit a legjobban szeret ez a kormány? A válasz röviden: a pénzt és a hatalmat. Bővebben: maguknak és hozzájuk kötődő üzleti köröknek leosztani minden pénzforrást, valamint irányítás alá vonni lehetőleg minden hatalmi ágat.
Törvényes mutyi
Az elmúlt négy évben kormány szinte minden komolyabb (illetve vitatottabb) törvénymódosítása ilyen célokat szolgált. Ott volt 2013-ban a trafikügy, ahol a dohánypiacot törvényi erővel állami monopóliummá tették, majd helyi Fidesz-funkcionáriusok között osztották fel; nem sokkal később ugyanezt eljátszották a takarékszövetkezetekkel, ezúttal egy Fidesz-közeli cég, a Duna Takarék vált egyeduralkodóvá. De a módszer hasonló volt a cafetéria-rendszer reformja esetén, a tankönyvpiac államosításakor, a kaszinók újraosztásakor és a földpályázatok esetében is. A modell mindig ugyanaz: valamilyen piacot törvényi erővel szabályoz, olyan módon, hogy a végén a piacot különféle Fidesz-közeli üzletemberek oszthatják fel egymás között, és egy egész üzletág az uralkodó politikai-gazdasági kör kezébe kerül.
Szintén jól ismerjük a kormány hatalomtechnikai manipulációit: alkotmánybíróság, választási törvény, választókerületek átrajzolása, satöbbi. Amit viszont itt ki szeretnék emelni, az nem ez, hanem a média megszerzése. Napjainkban egyre többen úgy vélik, hogy a kormányzó, törvényhozó és bírói hatalom mellett megjelent egy negyedik hatalmi ág, a média képében, amely ellenőrzést gyakorol a többi felett. Logikus tehát, hogy a kormány kezdettől fogva nagy figyelmet fordított arra, hogy a médiában is egyeduralkodóvá váljon, aminek az eredményeit ismerjük: az elbukott médiatörvény után jött a közszolgálati adók kormányzati szócsővé butítása, a reklámadó, a politikai hirdetések kitiltása a tévékről.
Mindkét tevékenységben közös, hogy az adókat, és az üzleti életet szabályozó törvényeket használják az adott szektor meggyengítésére, majd a piac és a haszon letarolására.
Mindezek alapján kezd kibontakozni, mi is lehet az internetadó célja. Az internet-szolgáltatás komoly üzlet, évről- évre stabilan több Magyarországon az internet-felhasználó, és az online forgalom. Melyik oligarcha ne szeretne ebből egy zsíros szeletet? Mondjuk, azáltal, hogy a létező, vagy újonnan alapítandó internetszolgáltatóik hirtelen mentesülnek az internetadó alól, így a piacon a legolcsóbb szolgáltatást tudják kínálni? Esetleg új, állami internetszolgáltató alapításában vesznek részt? Vagy segédkeznek abban, hogy teljes mértékben államosítsák, majd újraosszák az internet-szolgáltatást?
Egyes Fidesz-közeli vállalkozók régóta érdekeltek a távközlési piacon: a Simicska-médiabirodalom büszke tagjai a Hír tévé, a Lánchíd rádió és a Class FM. És ott van számos állami megrendelést teljesítő, online hálózatok kiépítésével is foglalkozó Synergon-cégcsoport, amely a Fidesz hátországába tartozó üzletember, az Államadósság-kezelő Központ Zrt.-t vezető Töröcskei István érdekeltsége, korábbi igazgatója pedig a Fidesz volt főtitkára, Gansperger Gyula. Alkalmas jelöltek tehát lennének erre a feladatra.
A pénzforráson kívül még miért lenne jó, ha az uralkodó üzleti-politikai kör kezébe kerülne az internet-szolgáltatás? Például azért, mert ezzel az internet ellenőrizhetővé válna. A szolgáltatók szabadon hozzáférhetnek szinte minden adathoz, ami a rendszerükön keresztülmegy, és jól tudják, kik küldik azokat. A kormány és a média viszonyát már bemutattuk, ehhez pedig még tegyük hozzá, hogy egyes fideszes köröknek eddig is csípte a szemét az internet ellenőrizhetetlensége. A napokban ismét előkerült az a felvétel, ahol több Fidesz-közeli értelmiségi azon lamentál, hogy „az interneten mindenki azt ír, amit akar, névtelenül”.
Szintén közismert Papcsák Ferenc esete, aki képes volt a rendőrség elé vinni néhány őt kritizáló kommentelőt.
A legfontosabb persze az, hogy az internet az egyetlen megmaradt, még úgy-ahogy független médium, amit a kormánynak nincs módja ellenőrizni. Ha a hagyományos média a negyedik, az internet az ötödik hatalmi ág, ami a tartalomfogyasztás mellett a tartalomszolgáltatást is lehetővé teszi akárkinek, akár névtelenül. Kérdés, hogy meddig? Mert az biztos, hogy egy Nyerges, Széles, vagy Lázár-érdekeltségébe tartozó internetszolgáltató örömmel adná át minden kommentelő adatait a rendőrségnek/TEK-nek/CÖF-nek, aki csúnyát mondott valamelyik politikusról.
A netszolgáltatás megszerzése azért is megérné, mert ezzel meg lehetne ölni az úgynevezett netsemlegességet is. A szolgáltatók ugyanis önkényesen szűrhetik az online forgalmat (ahogy azt tették is az Egyesült Államokban egyes szolgáltatók torrentoldalakkal és hasonló, féllegális site-okkal), pénzért, vagy szívességből adhat nagyobb sávszélességet, vagy korlátozhatja egyes oldalak maximális forgalmát. Az ellenzéki tévéadókat reklámadóval bokáztató, rádiók frekvenciáját korlátozó kormány vajon mit meg nem adna ilyen hatalomért?
Persze mindez csak spekuláció. Simán lehet, hogy a kormánynak egyáltalán nem ez a célja. Az is lehet, hogy egyáltalán nem is lesz internetadó, vagy ha lesz, kevesebb lesz. Azonban az eddigi tapasztalatok alapján, a trafikok, a kaszinók, a takarékok lenyúlását és úgy általában a kormány hatalomgyakorlási módszereit ismerve nincs okunk a túlzott optimizmusra.
Ez itt a reklám helye:
A Százezren az internetadó ellen oldal tiltakozásra hív október 26-án, 18:00-kor a József Nádor téren!