Épp egy hónapja vagyok Varsóban, annak pedig már egy hete, hogy a lengyel választásokat behúzta a Jog és Igazságosság pártja, amely sosem palástolta az orbáni rezsim iránti szimpátiáját. „Lesz még Budapest Varsóban” – mondta Jaroslaw Kaczynski a négy évvel ezelőtti választási vereség után, s most jelentősen közel került ígéretének beteljesítéséhez. Győzelmük már korábban borítékolható volt, ám arra, hogy a baloldali pártszövetség (a korábban kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség is tömörítve) nem jut be szejmbe, kevesen fogadtak volna. Az eredményeket már ismerjük. Nos, amikor hasonló tendenciákról és jövőképről beszéltem tüntetők előtt, több szimpatizánstól is megkaptam a magamét, ami teljesen rendjén van, de a hazai belpolitikát szemlézve, a magát hivatalosnak tartó ellenzék ott tart, ahol eddig: sehol. Ám Gyurcsány Ferenc maximális sebességre kapcsolt, újonnan ő tematizálja a baloldali diskurzust. Elmondom, hogy ez miért életveszélyes.
Úgy tűnik, hogy a Demokratikus Koalíció (alias Gyurcsány Ferenc) a parlamenti trollkodáson kívül mással is fel tudja hívni magára a figyelmet. A „Sokak Magyarországa” címen kiadott röpirat később mérföldkőnek számíthat az ellenzéki fragmentálódás során, hiszen váratlan folyamatokat indított el a balliberális oldalon. Egyrészt komoly fejtörést okozott az MSZP-nek, másrészt világossá tette, hogy lépéselőnyben van a többi párttal szemben, ugyanis februárra jelentette be programjának nyilvánosságra bocsátását, amelynek néhány sarkalatos pontja meg is jelent a röpirat végén. Bár leszögezte, hogy nem kíván „udvarolni a választóknak”, sőt, csak kivitelezhető politikát szabad meghirdetni, az utolsó oldal mégis a világ megváltásának és az általános jólét megalapozásának forgatókönyve.
Nem lennék meglepve, ha a DK központi irodájának falai teli lennének folyamatábrákkal, teljesítendő feladatokkal és határidőkkel, hiszen egy jól megkonstruált politikai cselekménysorozatnak vagyunk a szemtanúi.
Éppen ebből a szempontból válik érdekessé Gyurcsány és Bolgár György rádióbeszélgetése, ahol hagyta az újrakeretezést és nyíltan nekiment a műsorvezetőnek. Bolgár újfent a volt miniszterelnök okozta törésvonalat firtatta a balliberális táborban, Gyurcsány pedig keményen beleállt, s kinyilatkoztatta, hogy a DK az egyetlen formáció, amely dolgozik – így ideje leszokni a személyét érintő kérdésekről. A párbeszéd után beletelefonáló hölgy elmondta, hogy ő személy szerint nem kedveli Gyurcsányt, ám az elhangzottakkal tökéletesen egyetért. És a DK elnöke pontosan erre apellál. Ha ő fogja diktálni az iramot – egyelőre ő diktálja – akkor tömeges szavazói átvándorlás kezdődhet, leginkább az MSZP táborából, hiszen egyre többen fogják feladni az iránta táplált negatív érzelmeket, s majd amint érezhetővé válik, hogy egyetlen baloldali párt dominál a palettán, a súlytalan, 1%-os pártok lehúzhatják a rolót.
A tudatosság nem csak a fentiekben érhető tetten. Valójában a DK kétfrontos háborút vív, csak a másik fél éppenséggel nem a regnáló kormány, hanem a civil társadalom. Természetesen a frontemberek erre a tevékenységre nem vállalkoznak, hiszen rendkívül kockázatos lenne. Így a feladatot kiszervezték Vágó Istvánnak és a jól felépített szürke propagandájuknak. Az Európa Kávézó és a Nyugati Fény címen futó blogokon (amelyek egyértelműen a DK-hoz köthetőek) megannyi bejegyzés született arról, hogy a civil kezdeményezéseket el kell felejteni. Az eszközökben nem válogatnak, bárkit és bármilyen vállalkozást képesek ízekre cincálni. Mindez rendkívül bájos annak fényében, hogy amíg a civilek tízezreket vittek ki az utcára, addig megpróbáltak minden lehetőséget megragadni a demonstrációkra való rátelepedésre.
Ma már nem a kormány, hanem a DK üti a társadalmi kezdeményezéseket. Domináns baloldali párttá akarnak válni, és minden máshonnan jövő alternatívát meg akarnak fojtani. Még mielőtt a szemük kinyílna.
Tegyük fel, hogy Gyurcsánynak sikerül megvalósítania sokak álmát: létrejön az egységes baloldali blokk. Lényegtelen, hogy a vezetésével vagy az asszisztálásával történik meg, a rapid növekedés hosszútávon ki fog pukkadni. Gyurcsány hiába kalkulál a választópolgárok szenilitásával, a kormány kommunikációs- és autoriter gépezetének fontos láncszeme marad. A Demokratikus Koalíció növekedése beláthatatlan károkat fog okozni, elvágva az országot a régóta várt politikai innovációtól. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt 25 év két ikonikus politikusának hazánkkal játszott roncsderbijén újabb hosszú éveink veszhetnek rajta. Ezt az összefogás-pártiak, tehát a kizárólag Orbán bukására hajtóknak is fel kell ismerniük - lehetőleg minél hamarabb.
Érdemes megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy Orbán regnálása egy igen komoly pozitívumot hordoz magában, ugyanis esetleges bukásával teljesen új fejezetet nyithatunk. Azonban ugyanazokat a köröket futva megállíthatatlanná válik a fiatalok kivándorlása.
Ha az egyiktől nem szabadulunk meg, akkor a másiktól sem fogunk soha. És oda lesz a progresszív, virágzó és élhető Magyarország álma. Innentől kezdve világos, hogy kit kell leküldeni az ellenzéki térfélről - máskülönben maradunk kettejük országában.