Természetesen nem zárható ki a lehetőség, hogy a Fidesznek annyira fontos volt elismerni Bayer Zsolt, a jobb oldalon és jobb oldalért végzett munkáját, hogy a várható következmények ellenére is ki akarták tüntetni. Azonban sokkal valószínűbb, hogy nem a várható közfelháborodás, az elhatárolódási, díjvisszaadási és hüledezési dömping dacára ítéltek neki kitüntetést hanem pontosan azért.
Kötve hiszem, hogy Orbán Viktor, Habony Árpád vagy Kubatov Gábor, most kétségbeesetten tördeli az ujjait, látva, hogy mennyi fontos és neves közszereplő támadja és vádolja a kormányt. Sokkal valószínűbb, hogy örömmámorban úsznak, hogy végrehajtották ezt a mestertervet is.
A Fidesz ereje addig terjed, ameddig a politikai párbeszédet sikerül egymás komcsizása, és nácizása köré tematizálni. Rövid távon ugyan gyengülhet a Fidesz, ha egy ilyen óriási támadási felületet kínál magán, hosszú távon viszont tökéletesen működik az „ami nem öl meg az megerősít” elmélete.
Amikor Kaltenbach és Kenyeres elindították a lovagkeresztvisszaadási cunamit, minden bizonnyal az volt az elképzelésük, hogy ezzel kifejezik nem tetszésüket, és ennek hangot adva borsot törhetnek a kormány orra alá, csakhogy borstörés helyett sokkal inkább kiszolgálták az érdekeit.
Ilyenkor újra felszínre törhet a szellemi polgárháború hangulata, ami most is és eddig is kimerült abban, hogy a baloldal egy kicsit nácizik, elhatárolódik, hüledezik és retteg, az ellenfél pedig nemzetvesztőzik, liberális zsidózik, és így tovább, ki-ki ízlése és vérmérséklete szerint.
Valójában minden ilyen konfliktus, legyen az Orbánozás vs. Gyurcsányozás, Európai vs nemzeti értékek elárulása, Nácizás vs komcsizás/zsidózás, nemzetvesztés vs. sovinizmus, Holokauszt vs. Trianon csak azért van, hogy az egyszeri választó képtelen legyen kiszállni ebből a párharcból.
A klasszikus magyar politikai erők teljesen kiüresedtek, már semmilyen beltartalommal, értékrenddel, vagy eszmerendszerrel nem tudnak szolgálni. Kurzusaik fenntartása viszont nem megy a konfliktusok fenntartása nélkül, és ezt csak úgy tudják elérni, ha az ellenfeleiket démonizálják.
És nagyon jól tudják, hogy ennek a polgárháborús viszonynak szükséges velejárója, hogy ők maguk is démonizálhatók legyenek, és ehhez néha ki kell tüntetni Bayer Zsoltokat vagy Szaniszló Ferenceket, megszállási emlékművet kell építeni, Holokauszt és Trianon-sebeket kell feltépni, mielőtt végleg begyógyulnak és magukba temetik az egész rendszert.
Rendkívül jól látszik, hogy mennyire szüksége van az országnak, egy a Jobbikkal szembeálló, rendszerkritikus baloldali erőre, amely felnőhet egy kormányzóképes alternatívává. Az LMP megpróbálkozott vele, de az hogy a kommunikációját a Fidesz-MSZP és leánypártjai szintjén értelmezte, ellenük politizált, az ő potenciális választóikkal próbált kapcsolatba lépni, és nem a Jobbikal helyezkedett szembe, és az előbbieken pedig kívül/felül, végül Schiffer András lelépésébe, és a párt menthetetlen rendszerbe tagozódásába torkollott. Így a párt nem válthatta/válthatja be, amit a nevében ígért.
Ha hagyjuk magunkat provokálni, felháborodunk, hüledezünk, és elhatárolódunk, azzal csak újra és újratermeljük a rendszer üzemanyagaként szolgáló gyűlöletet és rettegést. Ha hagyjuk magunkat, akkor állandósítjuk a fennálló szekértáborok állóháborúján alapuló, üres, érdektelen, hazug és demagóg politikát.
Lágler Kristóf, vendégszerző