"A történelem ismétli önmagát" - szól az ismert mondás. Nos, történészi szemmel nézve ez azért nem annyira egyszerű, de annyi bizonyos, hogy az emberi jellem nem sokat változik. Nos, erre a két ismert közhelyre hagyatkozva bátorkodtam összegyűjteni – Plutarchos után szabadon – nemes vezéreink párhuzamos, dicső életútjait.

1. Schiffer András – Kassák Lajos

Bár utóbbi inkább irodalmi személyiség, a korai szélsőbaloldali mozgalmakban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen. Mindkettőjükben közös, hogy alapvetően olyan dolgokról beszélnek, amik baromi fontosak, de nem egy félbalkáni államban. Kassák vörös poloskái minden bizonnyal Schiffer agyában is dolgoznak, mivel 4 éve próbálkozik zöldlibsi dumával egy olyan országban, ahol a többség legszívesebben újranyitná a szénbányákat. Schiffer persze biztos jó fej, csak nem tud beszélni, kiabálni, segget nyalni, és naivabb, mint egy tizenkét éves tinilány. Ahogyan Kassák is. A kortársak egyikőjüket se értékelte senki igazán, és ez nem feltétlenül a kortársak hibája.

2. Tasnádi László – Gulyás Elemér

Gulyás személy szerint nem valós történelmi személyiség, azonban valószínűleg sokan jól emlékeznek rá, A tanú című filmből. Ő volt az, aki egykori rendőrkopóként megbocsájtást nyert a kommunista hatalomtól, mert szükség volt a tanúvallomására. A filmben többször is emlegeti, hogy hasznára tudna ő lenni a Rákosi-féle rendszernek is. Kitalálhatják, hogy egy olyan párt, mint a Fidesz, miért pont egy volt állambiztonsági embert választott államtitkárnak. Azért, mert nagyon tud kussoltatni, határozott és ismer minden olyan módszert, amivel egy túlbuzgó, balfasz ellenzék elnyomható, anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne.

Egyszóval Tasnádi az az ember, aki még rólam is betudja bizonyítani, hogy megettem Lázár János fácánjait. És mindez egyáltalán nem zavarja azt a szavazótábort, aminek a vezetője a csecsemőtől az ötvenhatos mártírig bárkit lekommunistáz, ha érdeke úgy kívánja meg. Természetesen ettől még értheti valaki a szakmáját, és legalább segget csináltunk a szánkból is.

3. Gyurcsány Ferenc – Szapolyai János

Na, végre egy valódi történelmi párhuzam! Mind Gyurcsány, mind XVI. századi alteregója készek voltak a káosz szélére sodorni az országot a hatalomért. Az eredmény mindkét esetben kudarc és az addigi rendszer felbomlása lett, amiért egyikük jutalma Erdély, a másiké egy párezer fanatikus nyugdíjast maga mögött tudó párt lett. Gyurcsányhoz hasonlóan Szapolyai is jó időben volt jó helyen: a mohácsi vész idején országló nagyúr, de a döntő csatából, a fene egye meg, elkésett.

Miután kiderül II. Lajos meghalt, maga is a trónra tör (ez nem volt nehéz, hiszen az övé volt az egyetlen megmaradt, ütőképes sereg az országban), és polgárháborút robbant ki. Az, hogy közben jönnek be a törökök, nem érdekes, ezzel az aprósággal elég lesz azután foglalkozni, ha már megvan a királyi cím – ahogy Gyurcsánynak is fontosabb volt a 2006-os választás megnyerése, mint az, hogy tegyen valamit a felgyülemlő államadósság ellen, hiszen az a jóléti kiadások megvágásához és szavazatvesztéshez vezetett volna. Szapolyai végül „csak” Erdélyt hajthatta uralma alá, miközben ténykedésének köszönhetően a török könnyedén elfoglalta az ország kétegyharmadát. Szapolyai ezután többször felvetette a török elleni összefogást, amiből azonban semmi nem lett. Ennek ellenére Erdélyben, félig-meddig török függésben, eltántoríthatatlan hívei támogatásával élete végéig megtarthatta bázisát.

4. Szijjártó Péter – Enterobius vermicularis

Nem, itt nem valami újonnan felfedezett középkori kódexírót hoztam párhuzamként. Igazából a magyar történelemben nem találtam Szijjártóhoz hasonló embert (pedig volt jó pár álságos magyar történelmi személyiség Cillei Ulriktól kezdve Martinovics Ignácon át Kun Béláig), így nem egy embert választottam, hanem egy olyan élőlényt, ami minden bizonnyal végigkísérte a középkori emberek életét, bár ők ezt nem nagyon akarták. Szóval, hajrá, guglizzanak rá a bélféregre, ami a seggünket akarja nyalni!

5. Falus Ferenc – Süsü

Most miért? Mindkettő tök aranyos, visszahúzódó, vicces és szórakoztató. Csak ez egyiket ezért balfasznak tituláljuk, a másikról meg bábsorozat készül. Pedig csak egy egyfejű sárkány, vagyis nem hétfejű-százkezű politikus. Persze Süsü is alkalmatlan lenne a városvezetésre, de azért én tök jól elszórakoztam rajta gyerekkoromban, most meg itt van Falus.

6. Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Csányi Sándor, Demján Sándor, Garancsi István, Széles Gábor stb. – Kun László kori nagyurak

Idősebb Csák Mátéban, Borsa Kopaszban, Kőszegi Henrikben és a Simicska-féle újgazdag mai nagyurakban nem csak vagyonuk mértéke hasonló. Mindkét csoport tagjai szemben álltak egymással, polgárháborús állapotokat, éhezést és pápai kiátkozást maga után vonva. Most az EU és az IMF átkoz ki (minősít le) minket, de Garancsiék ettől még elvannak, mint Marci Hevesen. Az átlagmagyar már kevésbé, de legalább a független Magyarországot nem zsebelik ki a Habsburgok,a nácik vagy komcsik. Mert ti mind demokráciában éltek, és mind egyéniségek is vagytok!

7. Orbán Viktor – IV.(Kun) László

Ha Csányiék a László-kori nagyurak, akkor Orbán Viktor az, akit úgy rángat minden pénzember, mint a sliccükön a cipzárt. Kun László is büszke volt arra, hogy szembe ment a rendszerrel és megpróbálta felülírni azt, építve az unortodox, félpogány államot a keresztény Európában. Végül a támadás onnan jött, ahonnan nem várta volna: a nagyurak a gyűlölt pápai legátussal karöltve meghátrálásra késztették. Szerettet kunjait ezután üldöznie kellett, mert a nagyurak féltették a hatalmukat és a pénzüket. László többször is meghasonlott, majd végül a félőrült királyt saját kunjai ölték meg egy magyar nagyúr, Borsa Kopasz megbízására. Ha ez nem irónia, akkor még az sem az, hogy egy fiatal rendszerdöntő libsiből zordkeresztény látszat-féldespota lesz. De Orbán legalább el tudja játszani, hogy van hatalma.

8. Schmitt Pál – V. Ferdinánd

A kissé túlzottan dinasztikus házassági politika eredménye, hogy V. Ferdinánd kissé félresikerült. Persze a mi drága jó Pali bácsinkra nem ebben hasonlít, hanem, hogy ő is bármit aláírt, amit csak elé raktak, köztük az áprilisi törvényeket, amit nádora egyszerűen csak elé dobott. A két esetben mégsem az a legbámulatosabb párhuzam, hogy mindketten tudtak írni, hanem az, hogy mindkettőjüket leváltották, és hogy egyikük sem szerzett diplomát.

9. Horváth Csaba – Jávor Pál

Mindketten remek és sármos színészei voltak koruknak. Politikai értelemben véve nagyjából mindkettőről ennyi pozitívum mondható el. Szerencsére Jávor nem akart politizálni, pedig jó művészként biztos ő is rinyált volna, hogy elvileg felelős politikusként reggel 7 kor már a közgyűlésen kellene lennie. Akkor is, ha az átlagmagyar 3-4 órákat alszik, és rommá dolgozza magát.

10. Tarlós István – Tisza István

Egy újabb, valószínűleg sokak számára meglepő párhuzam. Mostani politikusaink közül csak Tarlós tudja olyan szépen a szemébe mondani egy újságírónak, hogy buta liba, mint ahogy azt tette Kálmán Olgával. Fellengzős modora ellenére persze bunkó, de nem kevésbé felelős is, többször szembe ment a város érdekében a kormánnyal. Mindeközben látszik az arcán, hogy irtóra nagy seggfejnek tart mindenkit, és legszívesebben a karhatalommal vitetné ki a fél fővárosi közgyűlést az akadékoskodó sajtósokkal együtt (amíg erre nincs lehetősége, a hajléktalantörvény óta a budapesti hontalanokon gyakorolhat). Tisza István is ennyire vett komolyan minden más politikust, egészen addig, amíg el nem vesztettük a háborút, amiért Tisza egy személyben el is vitte a balhét, pedig volt abban felelőssége még jó pár embernek.