Orbán Viktor hazatért külföldi útjáról, meghallgatta a forrongó nép panaszait, és eltörölte az igazságtalan adókat (amiket nem is a jó király, csak a gonosz tanácsadók akartak bevezetni a háta mögött, nyilván). Aki olvasott, vagy látott már bármilyen Robin Hood-feldolgozást, az már ismeri ezt a happy endet: amikor Richárd király végre megjön a keresztes-hadjáratról, megbünteti a korrupt, a népet túladóztató Lázár János herceget, és megjutalmazza a sherwoodi lázadókat. Ügyes színjáték, már csak az hiányzik, hogy Orbán lovaggá üsse Gulyás Balázst. Csakhogy.

Van néhány dolog, ami miatt nem áll most jól Orbánnak az Oroszlánszívű Richárd-jelmez, és átlátszóvá válik az egész színjáték. Például az, hogy az elmúlt napokban senki, de senki nem követelte, hogy a miniszterelnök jöjjön haza rendet tenni. Sőt, mi inkább valami olyasmit hallottunk, hogy „Orbán takarodj!” Ugyanis már a tiltakozás első napjaiban világossá vált, hogy az internetadó pont Orbán Viktor ötlete volt. Nem a „gonosz tanácsadóké”, hanem a most „jó király” szerepében tetszelgő Orbán Viktoré.

Aki most arról beszél, hogy a néppel szeretne kormányozni, és konzultációt tervez az internetadóról. Hát, köszönjük, valahogy azelőtt még nem akart a néppel kormányozni, hogy berepült pár monitor a Fidesz-iroda ablakán. Az internetadóról a kutyát sem kérdezték meg, sem a felhasználókat, sem a szolgáltatókat, sem szakmai szervezeteket, csak bejelentették a törvényjavaslatot, volt némi trükközés az „enyhítéssel”, és remélték, hogy zavartalanul le tudják majd tolni az emberek torkán. Nem sikerült.

Valójában annyi történt, hogy ­­­­Orbán (aki egyébként büszke rá, hogy egy számítógépet nem tud bekapcsolni) bedobott egy a valóságtól egészen elrugaszkodott adójavaslatot, ki tudja, milyen okokból (a legvalószínűbb, hogy barátai és üzletfelei szeretnének maguknak egy-két netszolgáltatót), a Fidesz pedig két lábbal beleállt ebbe. Aztán barnára fosták a nadrágszárukat, amikor látták, hogy az emberek finoman jelezték: nem akarják, hogy még egy bőrt lehúzzanak róluk.

Mindenesetre gratulálunk, és köszönjük a tüntetések résztvevőinek a bátor kiállást. Olyasmit értetek el, ami eddig szinte senkinek sem sikerült: a kormányt, legalábbis egyelőre, visszavonulásra kényszerítettétek. De korai még, hogy nyugodtan hátradőlnjünk: a kormány bizonyára nem áll el ilyen könnyen attól, amit elterveztek, főleg, ha pénzről van szó. Januárig kapott időt mindkét fél, hogy rendezzék soraikat, ekkor indul a „nemzeti konzultáció”. Ez jó alakalom lesz elbeszélgetni arról, hogy mit keres még mindig a költségvetésben az internetadó, mint bevételi forrás, vagy, hogy hogyan kell majd megadóztatni a szolgáltatók „extra profitját” (amúgy melyik szolgáltatók? Azt már tudjuk, hogy a Telenor nincs köztük.)

Addig pedig lássuk be, hogy Orbán Viktor nem Oroszlánszívű Richárd. Ha a brit kultúrkörből szeretnénk párhuzamot vonni, akkor (némi képzavarral élve) inkább hasonlít a Gyalog Galopp Sir Robinjára:

Robin a bátor elfutott, 
Bátran elszaladt el ő! 

A vész láttán, ahogy tudott
Farkát behúzva elfutott
úgy messzire s ina szakadt
midőn nyúlként bátran szaladt
előre csak lassan jutott
mert közben többször elcsúszott
a bátrak bátra hőőős Sir Robin!

Nyúlként futott a hegyen is túl
Porba hasalt és talpat is nyalt
Hány embert megkúrt, hány seggbe bebújt
Leszúrta őt ki éppen arra járt…