Van egy ellenzéki aktivista- és internetes troll-körökben népszerű közhely, amivel érdemes lenne leszámolni, mivel nemcsak, hogy hatalmas szereptévesztés, de kimondottan demotiváló is, ellehetetlenít mindenféle valós tervezést, eltemetve azt a jól eső, de nem éppen hasznos önsajnálatban.
Az ominózus elgondolás valahogy így hangzik: a magyar társadalom passzív, hiányzik az emberekből az állampolgári öntudat, a nép észre sem veszi, hogy mekkora baj van, pedig már régóta fel lehet lázadni, csak hát az emberek nem hajlandók felemelni a seggüket a Barátok közt elől. Ezt rosszabb esetben követi egy eszmefuttatás arról, hogy ez itt a tízmillió fasiszta birka országa, vagy hogy minden népnek olyan kormánya van, amit megérdemel. Mindez különösen gyakran hallható különböző apró, alternatív ellenzéki (vagyis a meglévő pártoktól idegenkedő), félig vagy teljesen civil mozgalmak aktivistáitól, azoktól, akiket például Tamás Gáspár Miklós az Orbán-kormány valódi ellenzékének tart. Ezek általában jóravaló, de politikailag naiv népek, akik hajlamosak feltételezni, hogy ők, és az általuk preferált szervezet már nagyjából mindent megtett azért, hogy elérjen valamiféle országos változást (a vágyott cél többnyire azért a kormány megbuktatása, illetve a "rendszerváltás befejezése"), és most már „az embereken” van a sor, hogy ők is beszálljanak. Általában ezt követően szokott elhangzani a fenti gondolatmenet, mivel megint ugyanaz az ötven ember vett részt valamelyik csodálatos rendezvényükön – a lényeg, hogy ez nem a szervezők hibája, hanem az embereké, amiért nem jöttek el és nem vesznek részt az új ellenzéki pólus építésében.